Egy kis egypercessel rukkolnék elõ a családi magánarchívumból, ha már az öcsém is elõvett egyet.
Ja, nem is olyan régi történet. Szorgalmi idõszak vége felé járunk, kezdõdnek a parák: be kellett volna járni az órákra, könyvtárba. Kivel járok egy órára, honnan lesz jegyzet, egyáltalán mikre is járok, stb.
Éppen este a számítógép elõtt próbáltam összehozni valami értékelhetõt, nem nagy sikerrel. Aztán már majdnem sikerült odafigyelnem, amikor kék villogó fényre lettem figyelmes az ablakon keresztül. Ez nem lenne gáz, ha mondjuk a Kõrúton laknánk, és nem lenne rendõrségi eljárás ellenünk (+öcsém) és ha nem lapult volna a szobámban még egy ?kis? matéria. De hát ugye pont az ellenkezõje volt a helyzet. Hopsz. mondom, helyzet van. Mert miért álltak volna meg a ház elõtt a kékek, az öcsém eleve valami ?élménytúrán? volt a környéken. Rohanok fel a szobámba: csigák, cigimaradékok be a kukába, zsebembe a zöld, meg a pakkok. A fal mellett osonok ki a házból, hogy a kukába kidobjam a felesleges cuccokat. Aztán vissza. Nézem, hát ezek be se csöngetnek, meg semmi mozgás nincs. Aztán hosszú percek teltek el, és egyszer csak elmennek.
Jó, akkor a dolgozatírást beszüntetjük. Öcsémet felhívom, ugyan jöjjön már haza, ha tud, mert rá kéne lazítani a dologra. OK, persze szívásra mindig kapható, én meg addig
megtekertem a maradék zözit, de ez már egy másik történet.
U.I.: ?Aki jugoszlávját nem leli? történethez hozzáfûzném, hogy nagyon durva volt. Én pl. a haverok beszélgetésébe be akartam folyni, aztán néha odafordultak hozzám, hogy beszéljek már érthetõen, mert egy büdös szót nem lehet érteni abból, amit mondok. Ja, meg iszonyatosan nem vágtam néha, hogy hol vagyunk: dombok, rét, fák, alattuk kis sátrak, meg iszonyatos hangfoszlányok (egyfolytában azt hallottam, mintha valaki azt kiabálta volna, hogy rendõrt), stb. Amikor meg a koncertre mentünk, úgy eltévedtünk, hogy az szinte hihetetlen. Én már voltam jó néhányszor a Szigeten, de éreztem, hogy gáz lesz, és jóval hamarabb elindultunk. Kb. 2 órát bolyongtunk úgy, hogy már azt se tudtam, hogy hol vagyunk, meg minek is megyünk ? persze eszünkbe nem jutott volna, hogy megkérdezzük. Utólag kiderült, hogy háromszor elmentünk a koncert mellett, és meg is álltunk kétszer meghallgatni, hogy ez nem a HS7. Ja, hazafelé az öcsém tényleg gyanúsan méregette a metró ablakot.
Rakéta Magazin
