Olvasgatván a történeteket én is kedvet kaptam, hogy megosszam veletek a kis történetemet, ami most hétvégén esett meg velem. Kezdodik az egész úgy, hogy Szombat reggel keltettekaz osök már 5-kor, hogy irány a hétvégi házunk.Ugyanis szüret lesz. Na, mondom egy újabb unalmashétvége, ráadásul így a havrokkal se tudok elmennisörözni. 8-9 körül megjött az unokatesóm Sorpnból nagyfaterommal. Nagyon jó arc gyerek, volt párzüllos történetünk együtt. Nem számítottam rá, de titkon reménykedtem abban, hogy hoz valamit, amifeldobja a szüret hangulatát. - Hoztam egy kis külföldi mókát, hogy ne unatkozzunk.
Huhh, na mondom meg van mentve a nap... elmentünkvalami sufni mögé, pipa tömés, azt rotty... :)Belassulás "apró" jelei megvannak, kicsit furin is megyünk, közben azon gondolkozom, hogy nem feltuno-ekicsit, dehát ugye a world peace flash elfeledteti
gyorsan az ilyetén fajta óvatosságopkat. :)Elso röhögogörcs is megjött abban a pillanatban, amint unokatesóm az általa már fél órán át majszolt almát igyekezett eldobni kicsit darabos mozdulatokkal, kb. 5méter messzire.
Kicsit lecsillapszunk, megjön az összesszüretelo nép, meg a másik unokatesóm, aki rögtöj piátkövetel. Megadjuk neki, és mi is kivesszük a részt a jóból. :)Na, kezdodik a szüret, a sorok közt csámborgunk, így kábé 1 fürt per 10 perc sebességgel, közben tompa vihorászások...
mondom unokatesómnak, unalmas ez így dobjuk már föl meginta hangulatot. Az elso szívás után kb. 2 órával újra rottya szolosor végében. Innentol kezdve zabálás ezerrel,mire odajutunk, hogy ebéd már ételre se bírunk néznia sok rohadt szolotol, amitol az arcunkba toltunk.Najó, kis pihi, aztán olyan délután 5 felé be egy sufnimögé, oszt elfüstöltük a jóságot. :)Ekkor már éreztem, hogy ez a kör keményebb, mint az eddigiek, elég durva halák a környék képei láttán... :)
Beülünk egy kocsiba mondván, hogy zenét hallgatunk. Közben meredten nézem a visszapillantó tükröt, közben meg magyarázom unokatesómnak, hogy a hordók geocentrifugális mplitudorméterei elég durvák, és hogy ha o is belenéz a visszapillantó tükörbe, egy szétváló másik világot láthat. Na, ezen röhögés ezerrel, beszédkészségünk kb. a 0-ra redukálódik, a rádiót tekergetjük összevissza.
Bejön valami ratyi szám, de érthetetlen okoknál fogvaeroteljesen elkezdjük rázni a fejünket a zenére, közbenaggódva egymás tudtára adva, hogy ezt bizony nem bírjukabbahagyni... pár pillanat múlva már a kezem is úgy jár, mint a motolla... közben hallom fater szól, hogy mit csinálunk.
KIdolök a kocsijatón, mondom neki zenét hallgatunk. Mondja jólvan. Visszadolök a kocsiba, unokatesómmal is közlöm a tényt, hogy zenét hallgatunk... na ezen újabb megszakíthatatlan röhögés. :)Közben nekem olyan érzéseim vannak, mintha a bal arcom nehezebb lenne, mit a másik, késobb pedig mintha kampók akaszkodnának belém, és ki akarnák húzni a lelkemet, unokatesómnak meg szilárd meggyozodése, hogya kocsi gurul hátrafele, közben meg görcsösen kapaszkodik a kesztyutartóba.Azért sajnos ez a móka is végetért, este 10-kor zombikként zuhantunk az ágyba a nap fáradalmai után, és kb 1 másodpercen belül aludtunk. :)Így volt, nem így volt, égbol pottyant mese volt. :)))
Üdvözletem, és viva marijuana!
Habib
