Na szal az elso tépésemet szeretném elmesélni, ami úgy két éve történt egy osztálykiránduláson (merthogy szerintem az elso marad meg az emberben igazán). Nem is tudom már hova mentünk, nem is lényeges, annyit hogy valami Dunaparti faluba. Jó elore megbeszélt dolog volt, fuztek már elotte, persze állati nehéz dolguk volt... Iyen szintu: -Benne vagy? -Ja. Na megérkezünk a szállásra, szokásos pakolás meg minden, és hopp beesteledet. Akkor viszont hajrá, menjünk csak sétálni... Állati fasza környékre tévedtünk, jobbra a Duna, balra kibaszott nagy erdo. Én még full rutintalan voltam mondom... A hamiskás mosolyokból nem értettem semmit... Hatan voltunk, tekerés na pefff. Én nem tudom milyen zöldség volt, de nem csak engem ütött ki teljesen, hanem az összes rutinrókát körülöttem. 20 perc alatt olyan készülés volt, hogy mozdulni sem bírt senki. Fekszünk a parton, nagy kuss, mindenki elméjülve magában. Egyszer csak
valamelyik idióta, hihetetlen gyökér módon röhög. Kábé így: ehü... ehü... Eloször azt hittük elsírta magát. Kérdezzük tole mi van bazz. (Azt hozzáteszem, hogy a vizen valami uszály szerencsétlenkedett, gondolom meg akart fordulni). Alig bírja kimondani, fuldoklik a röhögéstol de végül kinyögi: - A hajó kapitánya be van baszva! És tényleg, odanézünk, mindenki szinte egyszerre állapítja meg hogy be van baszva a kapitány... Én akkor majdnem behugyoztam a röhögéstol... Ez után ütött be igazán... Lecsillapodunk, még mindig fekszünk. Aki mellettem volt, elkezdett paráztatni... Nem tudom hogyan csinálta, de észrevétlenül
elkezdte basztatni a fülemet egy fuszállal... Az a para, hogy mi a fasz mászik rajtam, hát nem kívánom senkinek... Felugrottam, ja persze, kábé 10 másodperces folyamat alatt, mondom én beszartam te állat... Szakad a röhögéstol mindenki, én sem bírom tovább... Fekszek vissza de nem magamtól hanem nem bírok állni. Még ez volt a téma úgy 10 percig, kajak beszólásokkal majd kitalálták, irány vissza a szállásra merthogy kajásak meg minden. Egyik fele amerre jöttünk, a másik meg az erdobe, persze minden megbeszélés nélkül... Na én melyikbe mentem? Kibaszott erdo... Kurva sötét, fújt a szél, nem hazudok kézenfogva mentünk mindenki úgy be volt fosva... Egyszer csak nagy üvöltözést hallunk a
hátunk mögül... Elkezdünk visítva futni, de mint a disznók, ezek a rohadékok jöttek vissza értünk hogy nem is erre kell menni... De ki a fasz hitte volna hogy rohanva és üvöltözve jönnek érte? Futunk mint állat, kábé minusz kettovel, és utolértek... Én azt hittem meghalunk...Elkaptak hátulról, és hirtelen odanéztem, de nem kellett volna... Ahogy megfordultam, a sötétben kirajzolódott arctól (aki mellesleg a Csaba volt) majdnem elájultam... Ebben az állapotban megláttam az igazi gonoszt... A kép még mindig bennem van... Megszólalni nem tudtam még percekig, annyira hatással volt rám. Nagy kurvaanyázás után elindultunk visszafelé. A szállásra az út marhulással telt, az egyetlen említésre méltó dolog hogy az egyik tag, -Ez egy tankcsapdaaaaa! -beszólással rohanva bezuhant az árokba. Az állat. A röhögéstol már fájt a belem... Hát durván ennyi, a parákat az osztályfonök szobája elotti elkommandózásról mindenki el tudja képzelni... Meg a szobába bejutás, tisztulásos zabával egybekötött punnyadás... Na ez volt az elso nap, az elso tépésem... Durván... Háromnapos volt a kirándulás...

Joop