Bigacsiga

A regi bigacsiga.gg attelepul idovel ide. Addig is ha van torteneted vagy akarmi sztorid amit latnal itt a regi email el meg: bigacsiga kukac goldengate pont hu

Alkohol vs Fű

Szavazás

Miss Kender of Hungary

Friss topikok

Linkblog

-Fogyasztott alkoholt? -Én aztán nem!

2008.07.05. 07:43 | Bicskas |

Címkék: tepett tortenetek

avagy vezetési továbbképzés haladóknak :)

Csumi mindenkinek! Olvasgatva a történeteket, nekem is kedvem támadt megosztani veletek egy kedves kis sztorit. Egy régi barátnommel aki sokat van külföldön (én meg éjszaka sokat dolgozok, mint biztonságior) megbeszéltük, hogy kedden elmegyünk végre együtt egy hatalmasat bulizni. Fel is készültem rá zöld ügyileg, és egyik haveromat is befutöttem. Eljött a várva- várt kedd este, hívom a csajt, és közli velem, hogy érdeklodött partyk után, de sehol semmi... én gyozködtem, hogy csak találunk valamit, de nem sikerült rábeszélnem a jóra :)))) Hívom haveromat, hogy mi a pálya, érdeklodök, hogy áll hangulat terén. A válasz egyértelmu volt, valahova mennünk kell!!! Megyek érte kocsival. Itt kell megjegyeznem, hogy egy fekete Cliom van totál lesötétítve, szóval a városban állandó jelleggel megállítanak a rendorök, mellesleg szeretek sportosan menni, amit szintén nem kedvelnek. Megérkezek haveromhoz fél 11-re, már egy 5000-es csekk a zsebemben gyorshajtásért. Feszültség oldás gyanánt elpattintottunk egy klassz cigit, majd elindultunk az éjszakába. Autóztunk már kb háromnegyed órája, néhány helyen megfordultunk (az összes zárva volt), amikor jött az ötlet: tekerjünk. Én nem vagyok semmi jónak az elrontója, elnyomtuk a második cigit is. Már az elso is jóra sikeredett, ez meg aztán teljesen kikészített. Kezdtem magam jól érezni, és kezdett a szám nem gyengén kiszáradni. Megállapodtunk, hogy keresünk egy éjjel-nappalit, és iszunk valamit. Ezt valahol Budafokon döntöttük el, és elindultunk a város felé. Én tulajdonképpen már nem igazán tudtam merre vagyok, csak mentem elolre az úton. A haverom hasonló állapotba kerülhetett, mert a Fóti úton kezdtünk el gondolkozni, hogy kb. 30 perce hova az istenbe indultunk. 5-6 perc kemény fejtörés után rájöttünk, hogy már nagyon szomjasak vagyunk, és éjjel-nappalit keresünk. A városnak azon a részén nem vagyunk ismerosek, muszáj volt visszafordulni, de a nagy rémületre rá kellett gyújtani egy tuning cigire. Na ez úgy megnyugtatott, hogy egészen Csepelig egyikonk sem idegeskedett azon, hogy mindjárt leszárad a nyelvünk. Már éjfél elmúlt, és már nem is voltunk szalonképes állapotban, lemondtunk a bulizásról. Csepelrol kifele sikerült elvesztenem a tájékozódó képességemet. Nem is vagyok benne biztos, hogy Csepelen voltunk, amikor egy keresztezodésben dobtam egy jobb fordulatot kézifék segítségével egy egyirányú utcába. A dolognak az volt az egyetlen szépséghibája, hogy rossz irányba volt egyirányú az utca. Gyorsan megfordultam, kicsit beparáztam, és igyekeztem meglépni a helyszínrol minél elobb. Pechemre egy egész Tranzitnyi rendor elott sikerült végrehajtani a manovert, akiknek saját bevallásuk szerint tetszett a mutatvány, és az autó is. Azért elkérték a papírokat, jött a szokásos kérdés-zuhatag: -Fogyasztott alkoholt? -Én aztán nem! -Hajlandó megfújni a szondát? -Természetesen, ha ragaszkodik hozzá. Kezembe adott egy kis üveg szondácskát, életembe nem fújtam még olyat, negyed óra próbálkozás után a rendor nem bírta tovább a bénázásomat, elovett egy elektronikusat. Ahhoz is kellett 2 perc, mire eredményesen sikerült belefújnom. Eközben haverom kiszált a kocsiból, fenhangon üdvözölt minden rendort, majd mikor meglátta mit görcsölök a szondával eszeveszett röhögésbe kezdett. A rendor tovább kérdezgetett, hogy mit is csinálunk az éjszaka közepén. Hirtelen nem jutott jobb ötlet az eszembe, mondtam, hogy biztonságior vagyok egy Hotelban, és csak a kollégámat dobom haza, aztán megyek vissza melózni. Negyedóra beszélgetés, minden második kérdés, hogy: Na most mit csináljunk? Ilyenkor szokta a gyakorlott sofor a személyibe, vagy forgalmiba behelyezni a jó magyar forintot. Én nem kapcsoltam, bár már nem egyszer fordúlt elo ilyen. Értelmes szó már nem igazán hagyta el a számat. Végül kaptam egy 10.000-es csekket, és elbúcsúztunk. A rendor annyit mondott a végén, hogy igyekezzek vissza dolgozni. Visszaülünk a kocsiba, ráindítok a járó motorra, a csekkett hozzáteszem a többihez, és indulunk is tovább. Arra hogy mivel ütöttük el az idot fél négyig már nem nagyon emlékszem (egyre igen, sikerült megállni egy éjjel-nappalinál), de biztos jó volt. A fél négy azért volt emlékezetes, mert (nem tudom miért) a Soroksári úton döngettünk kifele, egy darab autó nem volt az úton, csak két "gyalogos" baktatott át az úton balról jobbra, azaz a mi oldalunkra. Gondoltam megfuttatom oket. Visszapakolok 5.-bol 3.-ba, padlógáz, had szóljon. Már elore jót röhögünk haverommal. Én már elore láttam, hogy úgy fognak szökelni mint a zerge. (Carmageddon játékban ez 1000 pontot ért volna - a szerk. :) Az volt a furcsa, hogy az egyik felémfordul, és egy zseblámpával köröz elottem. Na mondom megint jól jártam, rendorök. Zsinórba harmadszor. Full para hangulat. Megállok mellette a Soroksári kellos közepén, ablak leenged, kinézek, megint az a rendor aki az "elobb" adta a 10.000-es csekket. Ennek nem igazán örültem, gondoltam tuti berág, hogy kurvára nem igazat mondtam neki az elobb, arról nem is beszéve, hogy most meg megpróbáltam elütni. Kezem-lábam-gyomrom remeg. Az arc jófejnek tunt, megjegyezte, hogy még mindig sportosan vezetek, meg hogy elég laza a munkahelyem. Papírokat el se kérte, továbbengedett. Ahogy elindultam 10 méterre lámpa. Megállok. Visszapillantóban lesem a rendoröket. Felnézek a lámpára. Megint a rendoröket nézem, akik engem néznek értetlenül. Megint felnézek a lámpára, majd vissza a rendorökre, akik már valamit beszéltek egymás közt, biztos voltam benne, hogy rólam. Abszolut beparáztam, hogy utánamjönnek, és átnézik az autót, amivel elég rosszul jártam volna. Megin felnézek a lámpára. És ekkor rájöttem miért néznek a rendorök értetlenül. Kb másfél-két percet álltam a sárgán villogó lámpáknál. Haverom ezen annyira kiakadt, hogy kiugrott a kocsiból, és sikítva a röhögéstol elkezdett rohanni a soroksárin. Én üldözöbe vettem kocsival, (nem volt könnyu) a rendorök meg csak néztek, mit csinál ez a két állat.
Aznap estére nem jutott részem több rendorbol fél nyolc fele valahogy hazakeveredtem, és másnap, tiszta fejjel döbbentem rá, hogy majdnem 550 km-t autóztunk, úgy hogy azt se tudjuk hol vagyunk. Ez csak egy volt a sok kis sztory közül, ennél rövidebre nem sikerült fognom. Ha látható lesz a közösben, biztos írok még. További jó tekerést mindenkinek: Ketyo


Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://bigacsiga.blog.hu/api/trackback/id/tr5551877

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.