Mindenki gondol valamit a világról. Azonban ilyenkor megváltozik minden... Olyan, mintha az agyad harcot vívna önmagával; csak labdázik belül és kavarognak a gondolataid. Az enyém is ilyen most:)
(Közben kisebb gondjaim akadtak. Épp teát iszogattam, a tea pedig megtámadta a holnapi vizsgám anyagát, kiömlött a tételekre. Elfogytak a betuk a papírról...így elmesélek nektek egy történetet, mivel tanulni, e balesetek következtében már úgysem tudok).
1997-ben próbáltam ki eloször, de nem vonzott annyira a dolog, inkább csak amiatt, mert tiltott, és ezek a dolgok izgalmasabbak, adnak valami pluszt.
Igazán, 1999-ben jött be eloször a zöld ördög, de azt túl parás lenne elmesélni. Akkor majdnem megpusztultam és megfogadtam, hogy soha többé... Hát nem így lett :) Ez év vége felé, - azóta rendben lévo iskolai problémák miatt - dolgozóba kellett mennem. A magyarországi fonököm már az elso pillanattól fogva gyanús volt, a mindig piros szemei miatt, meg kiderült, hogy a fo fonökök, azaz a cégtulajok hollandok. Imádtam ott dolgozni. A hollandok vághatják a dolgokat, talán jobban is, mint mások. Rúgtak már ki embert a cégtol, mert munkaidoben füvezésen kapták a férfi részlegben.
Mielott ezeket és egyéb dolgokat megtudtam, megismerkedtem jó arcokkal. Kiderült persze, hogy vagyunk egy jópáran, akik élnek a zölddel, ahogy sejtettem a mindig piros szemu magyar fonök is. Csináltunk egy-két partit munkaido után, na meg persze alatt is. Üzletköto voltam. Telefonon és személyes kapcsolatban állva cégtulajdonosokkal. Ha az irodában voltunk állandóan pörögnünk kellett, mászkálni telefonnal a kezünkben, hogy az ügyfél is érezze motiváltságunkat. Visszatérve a partikra, Panda Klubnak hívtuk oket :) Általában hetente, kéthetente buliztunk, de fizetésnapon mindig. Ez is egy ilyen alkalommal történt. Már a három órási szünetben elkezdtük és folytattuk munkaido után az irodában. Kb. 10-en lehettünk; szívtunk, beszélgettünk, ittunk. A hangulat a tetofokán, mindenkiben jóérzések...Egyszercsak a magyar fonök bejelenti, hogy neki mennie kell, majd zárjunk be mi. Hát persze ok, és buliztunk tovább. Pár perc és megszólal egy telefon. A magyar fonök az, mondja, hogy kurva nagy gáz van, azonnal pakoljunk össze, mert épp most jönnek fel a holland fonökök körülnézni, mert látták kintrol a fényeket, és itt van a legnagyobb góré is. A földszinten találkozott össze velük, mi meg az elson voltunk az irodában. Azt a pánikhangulatot, ami ezután következett.....Fucsomók hevertek az asztalon, a teremben pedig vágni lehetett a füstöt.
-Mi csináljunk, mi csináljunk? -hallom több oldalról is e egyszeru kérdést.
-Nyissunk kurva gyorsan ablakot és azonnal tüntessük el a cuccot az asztalról!
A buli kezdetén ugyanis kiszórtuk az asztalra az összes zöldet, és amikor kellett volna, egyik zacsijátt sem találtuk. Egyik haver azonban megpróbálkozott a nagy feladattal, de nem tudta, hogy mibe rakja bele, erre megszólalt, hogy azonnal adjatok vmit, amibe beleszórom, különben lesöpröm a picsába. Hát persze, hogy egy pillanat alatt ránktört a röhögogörcs ezek hallatán. Végül sikerült egy cigisdoboz nylonpapírjába rejteni :))
Ekkor kopognak az ajtón....
-Úristen, úristen! Itt vannak a hollandok! -kiált fel vki.
Erre egy kis össznépi egyeztetés következett. Vegye mindenki a kezébe a telefonját, és kezdjen el ügyfeleket hívni, egy ember pedig megy ajtót nyitni. Nyolc óra volt, 5-kor vége a munkaidonek, mi meg még mindig ott vagyunk...hát persze, alig hiheto :)) Tuti levágták a górék, mi a helyzet. Gyorsan tárcsázok, hívom az egyik ügyfelemet, már beszélek vele és akkor beléptek az ajtón. A társaság egyik fele rájuk néz, a többiek meg inkább a földet figyelik...(Szerintem érdekesebb és izgalmasabb ilyenkor a szemekbe nézni, pásztázni a tekinteteket). Mindenki pörög ezerrel, én meg majdnem megfulladok a visszatartott nevetéstol. Az egyik fonök a szemembe néz, - na akkor már alig bírtam - elnézést kértem majd elköszöntem az ügyféltol és leraktam a telefont heves köhögés közepette, hogy álcázzam a nevetésemet. A mosdó volt a legközelebb, így ahhoz siettem, de még az ajót elott összetalálkoztam a fo góréval, ugyanis szétszóródtak, körbejárták a helyiségeket. Egy "hello"-t kinyögtem neki és bementem a noi szakaszba. Az összes lány bemenekült, mert ok találkozni sem akartak velük. Ott paráztak, hogy mi lesz, de a nevetorohamomtól már nekik is fixen állt a jókedv. A végén a földön ülve sivitoztunk - halkan persze:) - már amennyire ilyen állapotban ez lehetséges volt. Nem tudom mennyi ido telt el velünk ott ücsörögve, de egyszer kopognak. Az egyik srác volt, jött szólni, hogy kimehetünk már, mert a romboló felhok elhúztak, és talán nem lesz semmi baj...Másnap egész nap bennünk volt a para reggeltol kezdve és azon reménykedtünk, hogy nem jönnek be aznap a hollandok, mert tudtuk, hogy vágták a tegnapit. Hát persze, hogy bejöttek, nem hagyhatták ki...Az egyikük belép, sétálgat az irodában a székek között és belemosolyog az arcomba, de abban a mosolyban minden benne volt. Azt lehetett kiolvasni belole, hogy örülök, hogy jól éreztétek magatokat és nekünk is bejött a tegnapi "színészkedésetek." Miközben ezeket végiggondoltam, o odalépett hozzám és kezet fogva gratulált. A mai napig nem tudom konkrétan, hogy miért, szerintem egyébként o sem tudta, csak jól esett neki, talán ennyi. Szal nem lett semmi negatív következménye az elozo napinak :)))
Történt már azóta jópár kaland az ott töltött fél évem alatt és azóta is. Életem elso komolynak mondható munkahelye tényleg nagyon komoly volt :))))))))))))) Imádtam, és örülök, hogy elsoként ilyen helyen dolgozhattam; kaptam jópár rálátást dolgokra. Felnottebbé váltam és tudom, hogy a dolgok nem mindig olyanok, mint amilyennek látjuk oket. Felfogás kérdése az egész...ha jó emlékként tekintesz vissza a dolgokra az jó, ha nem, az szomorú, de toled függ, mit gondolsz, tehát alakíthatsz rajtuk.
Rájöttem, hogy az egész életemre ilyen mosolygósan szeretnék visszanézni, mint az ilyen pillanatokra. Úgy formáljuk az életünket, ahogy jónak gondoljuk meg ott vannak a rajtunk kívül álló dolgok, miegymás. Ha magad alakíthatnád az életed nem lenne gáz, de ott vannak még a toled független helyzetek. Ha sikerül megtalálni a dolgok pozitív oldalát, akkor sikerülhet mosolyogva visszaemlékezned...
Én így élek, mert tud szép lenni a világ; foleg, ha vki több síkján is mozog, mint Mi: a csupasz valóság, a virtuális valóság és a zöld világ pl. Ilyenek vagyunk és ilyenek is maradunk, mert ilyenné lettünk a természet által :)
Köszönet érte a legvisszamenobbekig: Köszi Shiva Istenno!
Csók minden zölden mosolygónak!
by:
Desdemone
