Hat csokolom, megint en vagyok. Ismet egy tortenetet irnek, amig kedvem van, mert csak. Remelem, rovidebbre fog sikeredni, mint az elozo:D
Nostehat, ez az eset az elozo tortenetem elott fog majd tortenni (micsoda idoutazas:D), nevezetesen 1999 nyara, junius vagy juliusban. Ugyebar a baratnommel akor meg elegge friss volt a kapcsolat, dehat itt a nyar, azert elmegyunk nyaralni. Osszecsodult a familia, anyam, a ferje, anyam huga, annak a ferje, azok egyik gyereke, aki nevezetesen az unokatesom, barmennyire meglepo :D, valamint mi ketten baratnommel. Balatonkalin voltunk amugy, bar nem ezek a lenyeges dolgok. Akkoriban en meg elegge zugszivo voltam, talan keccer szivtam akkor eletemben. Szoval baratnom se nagyon nezte jo szemmel, azt mondta, hogy az elozo pasijaval emiatt szakitott, pedig oda volt erte, s vissza. Mondjuk a srac joleteben nem tudott mit csinalni, es szetfuvezte az agyat. Szoval ugye jo benyomast kell kelteni, igyhat nem is eroltettem azt a fuves dolgot.
Szoval a nyaralas...
Ugy alakult, hogy a baratnom egy het utan lelepett haza, en meg maradtam 2-3 napot, de vegul ugy dontottem, eljovok en is korabban (utolag visszagondolva: EN BIRKA hehe). Osszecsomagolok az ominozus napon, bevasarolok utravalo ropival, es kolaval, ujsag a kezbe, es irany a vonatallomas.
Kellemes forro nyari keso delutan volt, ugy 4-5 kornyeke, en poloban es hosszunadragban ucsorogtem a fulkeben ropit majszolva, es kolat szurcsolve, mikozben nagy beleelessel olvastam a magammal cipelt ujsagot. Igy telik-mulik az ido, amikor kinyilik a fulke ajtaja, es egy fiatal gyerek log be, kerdezi van-e szabad hely. Mondom, egyedul vagyok, persze. Gyerek bejon, leul, majd elkezd kotoraszni a zsebeiben. Ott alkotott valamit mellettem, amit nem igazan lattam, meg akkoriban amugysem vagtam volna le elsore, mi az. De egy ido utan leesett, nevezetesen amikor a srac felemfordul, es megkerdezi : -Kersz? mert akkor akkorara sodrom. En persze beavatatlan fiatal kis suhanc tudatlanul megkerdezem : - Miaz? Dohany? Gyerek: - Nem, fu! Mondom, ha' hogy a fenebe ne. Srac elkeszul a cigivel, meggyujtja. Azt mondja, hogy ez valami utos amcsi cucc. Szivjuk szivjuk, kozben jon a kalauz, keri a jegyeket. En vervoros szemekkel odaadtam neki, gyerek meg lelegzetvisszafojtott koszonessel, es ego dzsoval a kezeben kaparja elo azokat. Megtalalta, kalauz megnezi, majd tavozik. Hat a dzsot mondjuk utolag vettem eszre, szoval utolag is paraztam eheh.
Ugy fel ora mulva mar eroteljesen ereztem a cucc hatasat, hat mit mondjak....egy cigitol meg ennyire soha nem keszultem ki, mint akkor. Elkezdtem valami tortenetet meselni a sracnak, de belegabalyodtam, majd vegul elfelejtettem, tulajdonkeppen mifaszt is akartam mondani neki. Viszont akkor nagyon kemenyen fejbecsapott, rosszul lettem. Megkertem a gyereket, figyeljen mar oda egy kicsit a cuccaimra, en kimegyek rotyire. Mondja, oke.
Hat epphogy sikerult kierni, ajto becsuk, zar le, uloke fel, roka mehet. Borzalmas modon ki voltam keszulve. Valahogy ugy neztem ki a wc-ben, hogy a sarokbadolve tamaszkodtam a falaknak, balkezemmel a kapaszkodoba csimpaszkodtam, jobbkezemmel pedig a mosdokagylo szelet markolasztam, vajmi keves sikerrel. Mindekozben fejem lehajtva epphogy nem log bele a wckagyloba. Mondjuk szar volt, mert ha felemeltem a fejem, megint elkezdett forogni velem a wcfulke. Szoval ekkor fejem egy gyors mozdulattal ujra a wckagylo mely bugyrai koze zuhant.
Egy ido mulva eljutottam addig, hogy ki tudjam nyitni a szemem, de csak ha a fejem lefele nezett, mert ha felemeltem, az megint kikeszitett, es jott a vuk. Szoval igy magam ala tekintek, es valami kurva nagy viztocsat latok, szetnezek magamon. Gatyam a ahogy a terdemnel kifeszult, teljesen atazott az izzadsagtol. Akkor ereztem, hogy a fejemrol is patakokban (szoszerint) folyt a viz, majd a tocsa kozepeben kot ki.
Kozben volt nehany para is... Ahogy ott kuporgok a kagylo folott, ajtonakdolve, mintha valami rezgest ereztem volna, iszonyu hanggal parositva. Mondom, jeezusom...ki a rak rugdossa a wcajtot?? Akkor mar ugy ereztem, hogy fel tudok allni par pillanatra anelkul, hogy osszezuhannek. Kinyitom az ajtot, kinezek...ket fiatal gyerek all a vonat ajtaja elott, vartak a megallasra (epp kozeledtunk valami allomashoz). Rajuknezek iszonyu zombi tekintettel, verbenforgo szemekkel, viztol tocsogo arccal es megszolalok: - Be akartok menni?
Ket gyerek (velem egykoru hozzamhasonlo suhancok voltak) meg meglepodve nez ram bamban, majd kinyogik : - oooo....nem..
- Akkorjo, mondom, majd bevagva az ajtot magam mogott, visszakuporodtam a jol megszokott helyzetembe.
Itt ugranek a tortenetben, mert az egesz utam ebbol allt. Amikor a delihez kezdett kozeledni a vonat, megprobaltam magam rendbetenni, mert megiscsak onnan valahogy haza kene metrozni, ahol wc nem eppen akad. Valamennyire sikerult... kiballagok a fulkehez, gyerek meg ott ul bodult arccal, megkoszonom neki, hogy figyelt a cuccra. Csak otthon jutott eszembe, hogy akar el is vihette volna az egeszet valamelyik allomasnal, de hal'isten vannak meg korrekt emberek, semmi nem hianyzott a taskakbol. Pedig lett volna mit vinnie... Mindegy, sajnaltam, hogy ilyen pocsek zoldfulu volt a tarsasaga az uton:P .
Vonatrol leszallva megint ramjott a vuk...irany az egyik trafohaz moge, megis ego ennyi ember elott. Na, ezutan mar jobban lettem, felszalltam a pirosmetrora, irany a deak ter. Ott atszallas a kekre. Nagy nehezen elkuszok a mozgolepcsoig, megviselt arc, voros szemek, polom kisse felrecsuszva, hatamon a taska, kezemben a papirszatyor. Elottem senki, mogottem senki, egyedul megyek fel. Fent meg ellenorok....na mondom, fasza lesz veluk beszelgetni (tobb eve nincs se jegyem se berletem). De azert keine panik, probalok nem eldolni a lepcson. Kozben bamulok felfele. Ellenorok meglatnak, gondolom megijedtek, de mindketten felrealltak, es hozza se szoltak...eheh. Onnantol mar nem tartott (annyira) sokaig az ut hazafele. Valami este 8-ra sikerult hazaernem. Fel se hivtam aznap a baratnomet, orultem, hogy elek. Levetkoztem, es ugy ahogy voltam agybadoltem.
Ehhez hozzatartozik meg az, hogy 15 perc mulva erkezett haza fater a munkabol. Bejon, latja, hogy mar ithon vagyok, kerdezi : -hat te? . - Hazajottem, es most alszom, nagyon faradt vagyok- mondom. O meg : - Latom... na akkor meg egy para a vegere, hogy levagta, de hal'isten nem:D
Ebbol mi a tanulsag? hmmm...a baratnommel azota neha estenkent piknikezni szoktunk a tv elott, csipsszel, kolaval (esetenkent bacardi brizerrel), pisztaciaval, es mindezek elott egy utos kis spanglival :D (utana meg ize...:D)
Na de komolyan ennel szarabbul ne legyetek:D. Azota sem sikerult olyan szinten kikeszulnom, csupan eccer kerultem meg utana hasonlo allapotba, csak ez itthon volt, es hamar le tudtam fekudni aludni. Na, ennyi volt, csokolom. megint hosszu voltam, basszus bocs (semmi baj: )- a szerk.)
Gyiik
