Néhány haverommal hallottunk róla, hogy fent a budai várban van egy király hangulatú labirintus (kazamata vagy mi a rendes neve) és milyen állat lehet. Hát még betépve! Az elméleti síkról gyorsan a tettek mezejére léptünk, felmentünk a várba egyik este.
Az ám, de mire felértünk a kazamata már zárva volt. Kicsit sajnáltuk, de hát amit magunkal hoztunk már nem akartuk tovább sétáltatni. Kerestünk egy parkos eldugott helyet a várfal mellett és rápippantottunk. Egyik haverommal mi a szokásos közös adagunkat végeztünk, ami különössen jóra sikerült már önmagában is, de aztán még a többiek is kínálgattak. Innen egy, onnan egy slukk és mi ketten kegyetlenül befáradtunk.
Kicsit még ott üldögéltünk a padokon, aztán elindultunk sétálni a várban, de persze mi ketten alig bírtunk mozdulni is és úgydöntöttünk inkább hazamegyünk. Elindultunk gyalog le a Moszkva térre, alig vánszorogtunk, minden második padnál leültünk, de az igazi meglepetés a Moszkva téren ért minket: Ahogy ott vánszorgunk elöttünk terem két rendor és kérik az igazolványokat!! Már ettol tisztára beparáztam, de igazán csak akkor amikor a zsebembol elohúzva az igazolványaim véletlenül elohúztam a sodrós papírt is! Persze nagyalakú volt, amit én még nem láttam, hogy sima cigihez használnának. Kurvagyorsan elraktam és odaadtam a személyimet. Persze megpróbáltunk normálissan viselkedni és szerencsére a zsernyákoknak sem tünt fel semmi úgyhogy szerencséssen hazaértünk.
Így vissagondolva mindig mosolyt csal az arcomra, de azt a parát nem tudom leírni ami akkor bennem volt. Meg belegondolva erre kurvára rá is baszhattunk volna és nagy mákunk volt, hogy megúsztuk. Hát ennyi volt a történet, ha valamit elírtam benne nyugodtan kijavíthatod. Aztán van még egypár a tarsolyomban, majd küldök még! csa, a Jangás
