| Bevallom, hogy az irodalom rovatot jól elhanyagoltam eddig, Ti mégis elég sok verset küldtetek. Sajnos pár azóta elveszett, elnézést kérek az érintettektõl. Mostantól újra él és frissül a rovat, ha van kedvetek verset küldeni. Szóval várom minden költõpalánta versét, szivesen közszemlére teszem az alkotásokat! Küldj hát verseket! Köszönet az eddig versíroknak! |
| Egy kis új rovat, küldhetsz a verseken kívül prózát, novellát, regényt, prózaverset, háború és békét, bátran pátran! tar_: a magányos cédrus, a dolgok meghalnak zöld gyep szindróma... |
Változás Itt megbújhat mindenki akár, Nem jön se sötét, se halál. Egyetlen blokkot kapsz, az élettől még, Nem lesz rajta, csak név, meg egy kép. Tömjén, minden felé benned, Várod a jót, még neked. Fölborít egészen, a kék ruhás, Nem marad többé semmi, semmi más. Hatalmas Mekkája ez a gyűlöletnek, A Változás gyermekei mind itt meggyűlnek, Valami mást akarnak, valami szépet és jót, Hosszú utazás, nem kapnak se nyerget, se lót. Itt maradhatsz, vagy magad ellen mész, De döntesz, melyik úton, hova lépsz. Állj meg vadként, lövesd agyon magad, Küzdj merészebb célért, ne hagyd magad. Kígyók marják, tested átfut, Közelebb ér, beléd harap, most a rút. Pikkelyek csúsznak, lelkeden át, Szemed lehajt, sötétbe burkol, gát. (tokman) (Cím nélkül) Jaj ne hülyéskedj már kérlek ettol úgy sem lesz még véged, én nyújtom s míg eléred a kezem, egy furcsa lélek berendez itt mindent, itt bent fogsz majd bújni megölellek párszor, aztán hagylak elpusztulni Most töltsd meg a hideg kádat forrósítsa fel a véred dolj hátra és gyújts rá és nyiss ki egy üveg még magad mellé s tálald fel a testednek a lelked a testednek és élvezz!!! és ne nézz most én sem nézlek, az álmaid is rejtsd el béleld ki vele otthon a szobád falát és egy résen nézz ki, én ott állok tükröt tartok, hogy nézd meg én is nézlek és félek Itt bent, kicsit kusza vagyok belül édes mondd m'ért nem vagyok képes és miért olyan jó mégis ittbent itt él tényleg minden ... itt ér véget. (bli) Addikció (X) Van egy spanom Flash Elek, megdurvít ha megszeret . Nem tudod már mit tehetsz, azt se vágod hányat ehetsz. S kérded tole: - Flash Elek meddig tart még ez velem? megmosolyog Flash Elek, S vele én is nevetek. :-) (Dr. Kerti) Titok Ha akadt valami mi tiéd volt rég bárányborbe csavarva... nem is sejtetted még hogy értéktektelen kacat mit védve-védsz.. Nem orzi meg ördög, sem angyal vagy csalfa félsz.. Elrejtetted jól, senki se lássa Magadba zártad mélyen szavaival senki se bántsa meg s végül lelked egyetlen társa lett.. Aztán mint testedbe maró villám az égbol elobújt néha s nagyokat kortyolt a beloled áradó vérbol... (Hemp.) Függö játszma 96-volt hogy elkezdtük, örültünk hogy megtehettük, fiatalok voltunk, idoben gazdagok, mindig mondtuk: "Egyszer élek egyszer úgyis meghalok!". Jobban terjed mint a legroszabb vírus, s hiába ha nem akarod, egyszer úgyis megkapod! Mint a napok úgy mennek a jointok. De ez mind nem elég, és jönnek a szintetikusok! Rájössz a szintetikus más, hát milyen lehet a durvább? Régen erre gondolni sem bírtál, hogy magadba tut szurjál. De amikor az anyag a hatását kifejti, mi félelmed volt elfeledteti. Elég csak egyszer kipróbálni, és máris elkezdesz a lépcson felfelé mászni. Saját magad csapdájába estél, de késo lessz mire észreveszed, hogy függo lettél. Segítenél magadon ha tudnál, de te is tudod, hogy nincsen erosebb a cuccnál. S, tudod a halált a lépcso tetején találod, mégis úgy döntöttél hogy megmászod. Egy nap elérsz a tetejére, És az életednek egy aranylövés lessz a vége! (Tj) IZÉ Mikor megjön a labda, s rájön a ganja, pofádra vág az I, akkor nem segít más csak a speed. De ha a gyors sem jön elég gyorsan, és türelemmel nem bírod tovább, tömd meg a kis kapszulát, és vágjál rá egy bombát! Amikor megjön a bomba, S, arcod már csúnyán ronda, ráérkezik a gyors, és minden kételyt el oszt. Egyetlen egy a tré, hogy buliban mindíg bekövetkezik a "vég" Kijössz az aktuális helyröl, és az életben minden helyre kerül. (Tj) Ablak Kinézek az ablakon, de félek, hogy visszanézni már nem lehet. (bigacsiga) Árnyék A fekete falon fehér árnyék játszik Ha eléállsz, eltakarod, s soha többet nem látszik. (bigacsiga) Õsz Lehullott a falevél, s szétvagdalta a nyár gonosz virágait, de majd jön a kertész gereblyével,s elégeti. (bigacsiga) A reménytelenség dala Meghalt a halál így hiába várjuk. hogy eljön majd az Élet. (bigacsiga) Lét A lét mezején taposom a növényeket, Ha majd a végére érek Letépek egyet, S meglátom benne a létet. (bigacsiga) Furcsa Harminchat fokosak a kezeim, a lábam, a testem, sõt a fejem is. Ez így mindösszesen körülbelül 190 fok lüktet bennem, s okoz negyedfokú lelki égéseket. (Alice) Pocsolya Azt hiszed élsz mégsz, s igen látod magad a pocsolyában, de arcod eltorzult csodálkozva látod, pedig csak egy esõcsepp hullt bele. Most megint feszes, sima a víztükör De arcod még torz, nem tiszta, egy állatot látsz ki a pocsolyát issza. Arcod eltûnt, nem látod már. Megmozdulnál, de nem tudsz,nem lehet, A pocsolyával együtt tûnt el az életed. (bigacsiga) Dal Zaj van. Zúg a fülem, Bámulok a semmibe Üres a fejem. Át a falon nem láttam soha, a létrámnak mit hoztam, eltörött a foka. Ugráltam, másztam, s így szólt egy dal, Ne mássz, nincs tovább, s rámdõlt a fal. (bigacsiga) Zászlók fölött Én sajnálom de elfogytak az eszmék olyan az íz mintha mûanyagot ennék és már nem lebegnek fölöttem a zászlók vak lennék inkább de mindent látok ne haragudj de nem fogok beállni tömöttek a sorok mégis mögéjük látni látom jól hogy áldozattá válok az én hibám hogy az éjben egyedül járok a homlokomra sosem került fel jel hogy veled vagyok egy az eszme fogadj el Suhan a szél az üresség a cél szavakat hoz könnyes archoz mellkasát szétfeszíti átlelkesíti és láncra veri a szó ez neki így jó ez neki így jó ez neki így jó de nekem nem kell üresen kelni reggel mindent feledni más útjára lépni Zászló elé térdelni más dalát énekelni elhinni ezerszer ez nekem nem kell ez nekem nem kell Szótlanul távolról figyelek rátok de bármi eszmével szemben én kiállok mert a vonatok lassan érkeznek akiket elhagytok alattuk csendben véreznek ti is mint én sziklakeményen álltok és minden percben azeszme szavára vártok veletek a menny a pokol a múlt a jövõ ha parancs hogy menj a pokolba itt van az idõ az eszme veled tart majd végül hogyha nem lesz már aki a zászlótokat tartsa Megdermed az esõ minden nap eljõ ledõlnek a falak ahogy felém szalad a kezamért nyúl szökése vérbefúl mert nincs kiút ha minden elmúlt ha minden elmúlt ha minden elmúlt De nincsen baj bárki mással is megesik az hogy hiszi az igaz hazugságok sorát és fölé áll a korlát én ki áll amögött zászlók fölött zászlók fölött Én még látom, hogy új való épül de távol tõlük a sarokban szavak nélkül értem hogy csendben mind mellém ülnek azok az õrültek kiktõl mind szépek a képek miket a szemhéjamon majd aznap nézek mitõl ti féltek de én büszkén fölélépek annak a furcs hajósinas nélküli sajkának ott ahol a túlparton rátok sokan várnak de itthagyok valamit mielõtt mennem kell egy lángoló zászlót mit a következõ magányos majd égre emel és az lesz a jel hogy van még akinek eszme nem kell (Rovar) A paradoxon Tétlenség és tudatlanság, Rám ez jellemzo mostanság. Tétlenül nézem, Tudatlan létem. Tétlenségem oka, hogy mi, Tudatlanság, nem is semmi. A tétlen létem, Tudatlan nézem. Tudatlanság miért is van, Tétlenségem oka miatt. Tétlenül kérdem, Tudatlan énem. Ki megoldani tudja ezt A paradoxon helyzetet, Segítsen nékem, Hisz nagyon kérem! (Rovar) |
