Bigacsiga

Hát, üdvözletem újra, kedves cannabisnemzedék...
Ma megint egy tépet történet gépre kotyogására vetemedek, már amilyen részletes módon ezt lehetséges. :))
Az eset most hétvégén történt az általam gyakran látogatott, a már korábbi tépett történetben említett városban.
15 óra körül találkoztam a Pet haverommal, vele egyenesen a város egyetlen tisztességes kávézójába mentünk, lévén ott volt a meeting hely, meg hát ha már ott vagyunk alapon megittunk pár italt. Amíg vértunk a másik haveromra, Gregre, addig megfontoltan nézegettük a pipámat, már elore az estére gondolva. :)
Na, fél órán belül jött a haver is, na pár perc után fel is keltünk, és bementünk a hely mosdójába, kicsit rottyasztani. Mondjuk tetotéren
van maga a kávézó, így elég érdekes volt belegondolni, ahogy a szemben lévo lakóteleprol ezer szempár figyelhet minket, na mindegy. Megvolt a kétszeri tömés, utána gyorsan le is szögeztük, hogy ez bizony
jó kör volt, de most már vissza kéne mennünk a helyünkre.
Megtörtént. Nade, amiket ott átéltünk... hihetetlen.
Kezdodött azzal az alapparával, hogy a kiszolgáló csaj mennyire levágja rajtunk, hogy szívtunk (bár mondjuk ez csak a hülyének nem gyanús, hogy három gyerek bemegy a rötyibe, jó 10 perc után pedig kedélyesen mosolygva jön ki, enyhe mámoros füstöt hozva maga után. :).
Közben azon vettem észre magam, hogy bizony a dolgok kezdenek nehezedni, így a szám, a kezem, még a seggem is (legalábbis így éreztem :). Meg szóval így hármónk közül mindenki jelezte, hogy a világ tágulóban
van... megfontolt hümmögéssel nyugtáztuk a dolgot.
Na, megcsörren a telóm, hív egy haver, Matt.
- Csá, ott vagytok már?
- Hehe, ja egy ideje (a háttérben ezalatt heves röhögések)
- Na jesszusom... - mondta a Matt, aztán lerakta.
Kicsit rögtön levágta rajtunk, hogy szívtunk. :)) két perc múlva újabb telefon, felveszem nagy lassan, mondom kiaz.Egy gyerek telefonált, aki szintén ide jött, és o is hozott zöldet. De nem annyira komáljuk ezt a srácot, szal el lett hallgatva elole, hogy én is hozok magammal. A beszélgetés így hangzott el kb.
- Csá, na már ott vagytok?
- Ööö, ja. Már itt vannak. Páran.
- Na, az fasza. Tudtál hozni mókát?
Fátyolos szemekkel nézek a többiekre, mondom:
- Á, sajnos nem tudtam hozni.
Na, erre röhögés kiszakad, alig bírja a Pet, meg a Greg abbahagyni.
- Jólvan, nem gáz, mert én azért hozok...
Arcomon meghitt mosoly folyik szét, vigyorogva nézek a többiekre:
- Neked van? Hát az marha jó!
Itt körülbelül véget is szakadt a beszélgetés, mert már én se bírtam tovább röhögés nélkül, a többiek meg végképp nem.
Na, megjön a társaság többi része, az általunk nemigen kedvelt gyerek (Balázs), és még vagy 6-7 lány (nem, sajnos nem bombázó egyik se :).Mondjuk, hogy hát akkor irány a közeli temeto, merthogy mégegyszer
már kicsit durva lett volna a helység rötyijében pöffenteni. ELmegyünk a temetobe (ideális helyszín, atomparákra adhat okot :), pöff-pöff.Már akkor sötét volt, szóval jól hatott rám a magas fu suhogása, meg a vaksötét, ha lehet még jobban szétestem.... Közben elkezdtem írni SMS-eket egy csajnak, de
az SMS-ek kb. 10 perc alatt készültek el, mert mindig mást írtam, mint amit akartam... :)) Persze ezután félpercenként telefoncsörgést véltem hallani, a többiek nem gyoztek nyugtatni, hogy nem csörög semmi, csak képzelem. :)))
Ez olyan 5 körül lehetett, utána visszamentünk, ahol addigra a társaság eldöntötte, hogy lemegyünk a Dunaparta egy kis billiárd után. Baktatunk a Dunapart felé, közben odajön mellém a Pet, mondja:
- Te, nem akarunk lemaradni egy kicsit tolük?
- Ó dehogynem - vágtam rá, és egy éles kanyarral a közeli susnyásba
fordultunk, ahol újra pöffpöff.
Hát, kábé olyan szétesés, mint az elso, szóval elég jó. :)) Utána felzárkóztunk
a társasághoz, ökörködtünk, dumáltunk. A Dunapart bejáratánál volt egy elég komoly flash... van ott egy kapu, és a kapu egyik oldalán valami épület.
Ennek az épületnek volt egy kurva nagy ablaka, és abból ilyen piros fény jött.
Odajön mellém a Matt, a vállamra teszi a kezét, és sejtelmesen odasúgja:
- Nézd, ott az Ördögkapu!
Odanéztem, és faszán megmerevedtem, mert úgy véltem, hogy az TÉNYLEG az Ördögkapu.
Tisztán láttam, ahogy a piros lángcsóvákban (piros fény :) izzanak a bentlévo dolgok... komoly volt. :))
Lemegyünk a partra, ahol gyorsan el is megyünk dobni egy sárgát. Miközben a vaksötétben hugyoztunk, ijedten néztem fel a fákra, mert a sötétben simán úgy néztek ki, mint a Blair-i erdo (Blair Witch Project :)
Azután mindig aggódva néztem körül, hogy nem támad-e a boszorkány. :))
Innentol kezdve már sok érdekes nem történt... A Matthoz fölmentem, oszt
ott aludtam nála egy jó nagyot, kipihenve a nap fáradalmait. :)
Ahoy,
Habib voltam