Bigacsiga

üdv, testvérek.
így sorba jutnak eszembe a szösszemények, amiknek a nagy része olyan, hogy csak az érti.
ez most nemtom milyen, döntse el az olvasó, majd szívjon 1et rá.
2001. aug. 20. elotti hétvége, le a balatonra a családdal, a faluba, ahol elotte laktunk. bejelentés, haverok örülnek, lefixálva, hogy szombat este zamárdiba megyünk haverhoz, ott lakik a nyáron ilyen nyárimunkásoknak fenntartott igen veszélyes kempingben. na szbat. 12.30 körül +érkezünk a kéglibe, lenyomok 1 szendvicset, szólok osöknek, hogy majd jövök. el haverhoz, puszi puszi, menjünk sétálni. akar kijönni a szobájából, mondom hova siecc, aszongya ja, keresgél valamit az íróasztalában, aztán mondja, mosmá mehetünk. ok mondom, menjünk a focipályáára. nem oda mentünk, hanem a falu határába, aztán onnan a kocsmába mer kib@szott szomjasak (az outlook linknek érzékelte a @-ot tartalmazó szót:) voltunk, aztán be a helyi kultúrház udvarára, ott megtörtént a szeánsz, aztán focipálya. ott leültünk, és néztük, ahogy a kemény mag 1 labdát kerget a fuben, amiben késobb mindenféle ábrák is kirajzolódtak + röhögogörcsöm volt + a haverom valamit magyarázott, de nem vágtam mit. na mind1, estefelé elmúlt, mentünk zamárdiba. találka haverral meg a skinhead haverjával aki civilben töritanár, aztán kéglire. csavarás. pöff. röhögcse. jön még pár arc, haverom meglátja 1iket, tömény röhögésben tört ki és vmit mondani akart de nem jött néki össze. odaér a kiröhögött arc, rámnéz, mi a pálya? kérdezi, én meg némi gondolkodás után: a pálya az egy hosszú beton csinálás de autók mennek rajta, mint például m7-es. erre a társaság szertelen része nézett furán, szerezett része pedig lefeküdt pihenni a földre, és hörgött a röhögéstol. bevonultunk az arc kéglijébe: 1 db 40 m^2-es raktár, az egyik felén 1 kétszemélyes matrac, a falnál kanapé, a közepén 2 ágy, a szoba felét egymáshoz tolt szekrények meg ilyesmi foglalta el. ja volt egy ilyen fém raktárpolc is, 70 db sörösüveggel megrogyasztva. a szabad hely közepén egy szék, rajta egy éttermi tálca, funkcióját tekintve hamutartó. haver lehamuz a földre, arc erre felháborodva: ember! hát itt lakom! majd egy izmosat köp a földre. ja: arc beszólása: szitu: épp melózik, pincér, be van tépve. vendég rendel gyümölcslevest. megkérdi arctól: mi van a gyümölcslevesben. arc: "hmmm. naggyon komoly. egy kis ez, egy kis az. hmmm. zsír."
ez a harmadik z után mesélodött el, többit tudjátok. közbe arcba már biztos volt egy marék bogyó, mer az csak beszélt eszeveszettül, sajnos nem emléxem mit, de hogy tök értelmetlen volt, az biztos. mi meg csak szakattunk széjjelfele.
aztán aludtunk és másra nem emléxem.
na csákány
azzio
hi. bazzeg a lényeget kihagytam a zamárdi történetbol. szal ha érdemesnek tartod arra, hogy felpakold az oldaladra, csapd ezt is hozzá. lényeg, hogy éhesek voltunk, nem is kicsit. meglátogattunk egy éjjelnappali zöldségest, nem is eccer, de ez nem volt elég, elmentünk 1 éjjelnappali büfébe, ahol rendeltünk 4 óriás zsíroskenyeret (ketten mentünk be, a harmadik haver már nem mert emberek elott mutatkozni, inkább leült az árokpartra és énekelt, a 4.-et a skinhead töritanárnak vittük). na beménünk, rendelünk, háromnegyed ór mulva semmi, kinti haver elég durcás, 2 percenként telefonál + smst küld, hogy húzzunk má a gennybe, végre megérkezik az étek, de asztali kiszerelésben, királyul feldíszítve, külön tányéron paradicsommal, miegymás. mondtuk csávónak, hogy mi el akarnánk vinni, csomizza má befelé... + háromnegyed óra, kimentem haverhoz, hogy ne szomorkodjon, megkérdeztem mit énekelt. mondja sej ribizli. kérdezem és még? aszongya: hát csak ezt:) mivel kicsit mosolyogtunk ezen, nem tudtam bemenni, pedig már rég kész volt a becsomagolt kaja.
a többi már nem lényeges, asszem ezután következett az alvás.
na csá