Bigacsiga

in medias res, 2001. dec. 31-én (már amennyiben ennyi napból szokott állni 1 december) unokatesómmal bevágódtunk a verdába, hogy az esti bulira kölcsönkunyizzunk 1 fényorgonát. mielott bepihentünk volna a jármube, anyuci (mármint uncsitesómé utánunk szólt angolszalonna ügyben, mondtuk, szerzünk). ahogy haladunk gödöllo utcáin, elokerült a felszerelés, csavartam 1 izmosat, és amíg tesó beosont a technikáért, nekiálltam a következonek + hogy ne foglaljon sok helyet, légnemu halmazállapotúvá változtattam az elozoleg becsavartat, és piciny tüdombe helyeztem. so-so visszaért unokatesóm, irány a közért, sikerült valami fott tarjaszeruséget levadásznunk, nem volt jó. másik bolt, unokatesóm vett ugyanolyan tarját, de szerencsére két csomaggal. anyucija már igen pipa volt én meg igen nehezen tudtam magambafojtani a vidámságot, so irány a kossuth lali ucca, ahol van 1 plusz vagy penny vagy mi az isten, de állítólag zárva. mind1 azért megnéztük, biztos ami konkrét alapon. szerencsére nyitva volt, egy sárga lada elol elnyúltuk a parkolóhelyet, amire a lada vezetoje nem reagált túl nyájasan, de ez engem nem zavart túlzottan, unokatesómat meg nem hatják meg az ilyen buta emberek érzelmi válságai. na, beballagunk a henteshez. angolszalonna hegyek, megkérdezem füstölt-e (ui. olyan kellett), aszonták igen. tisztára meg voltunk örülve a dolognak, kérdezték mennyit, mondtuk azt a szép nagy darabot, 80 dkg, maradhat? persze. vmi súlyos, de semmiképp se kerek összeg került a számlára, unokatesóm keresgélni kezdett a reggel zsebpénz gyanánt elkunyizott money romjai között, de valahogy mindig csak a MÉH-telepre való szörnyuségek akadtak a kezébe, semmi értelmesebb címlet. várjá, mondom, kisegítelek. inkább mégse, a pénztárcám nálatok van. ekkor már, mit se mondjak, kezdett könnybe lábadni a szemem, és igen vidámnak ígérkezett a nap, foleg, hogy tesó eközben még mindig az összeg maradéka után kutatott. mondtam, itt hagylak mosogatni, amire elmosolyodott, én meg suru vihogásban törtem, ki, és azt próbáltam kinyögni, hogy a hentesnél nincs mosogató, de nem sikerült, sot - how fortunate - a lé is elokerült, fizettünk és menekültünk.
ezután másik unokatesómmal (az elozo öccsével) és a helyi sárkányfuárussal elmentünk sétálni. nagynéném megkérdezte há megyünk, öszzenéztünk: kutyát sétáltatni. majd kiballagtunk hármasban, és egész úton odafelé azon gondolkodtunk, mér pont kutya és hogy egyáltalán hol van, de nem volt ez akkor olyan fontos, inkább az hogy találjunk 1 szélvédett helyet, hogy ne aludjon el állandó jelleggel az öngyujtó. na be a helyi parkba, út csúszik mint a jól felizgatott hagyjuk, megállunk, felvettük a pitagoras-alakzatot, gyúzt, és elindul a kör. eloször az enyémet küldtük körbe, aztán az okosság-ügynök szerzeményét, ami állítólag különösen holland. hááát mit tagadjuk. hazafelé elég lassan haladtunk, és még hol volt a szilveszter éjjel??
a legjobb poén, hogy ahol a bulit tartottunk, ott mindenki szívott, leszámítva a házigazdát, sot az még csak nem is tudott róla. eccer kimentünk (ne má bent), megkérdezte há a séta, mondtunk petárdázni, aztán 10 perc múlva visszamentünk, és asse tünt föl neki, hogy egy kurva durranás nem hallatszott, csak eszeveszett röhögés. azelott viszont kissé értetlenkedve állt 1 darabig, hogy mi az, hogy 20 percenként eltunik vki a wc-ben, és negyed óráig ki se jön, és mér kabátban, és különben is mér nem húzza le, és ha nem húzza le mér nincs a wc-ben semmi, de ez már olyannyira megterhelte, hogy nem gondolkodott rajta sokáig...
a buliról tudni kell, hogy elég babazsúr jelleggel indult, bár a házigazda papája (aki szerencsére késobb ism-tlen helyre távozott) megpróbálta oldani a hangulatot: "kit kínálhatok meg 1 fél pohár boroskólával?" röhögés. aztán szülotávoztával elokerültek a whiskey-s üvegek + a vodka + stb. de azt ekkor már nem sokan kívánták, legfeljebb víz lightot, de azt sokat.
a koronát az tette fel a dologra, amikor beállított 1ik balatoni haverom a totál beszívott barátnojével, akivel az összes teendo buli alatt az volt, hogy amikor már eleget hányt, lefektettük a házigazda szobájában, aki ennek nem túlzottan örült, de mi többen voltunk. so, eltelt ez is, ja még 1 vicc, ami így lehet hogy nem mond semmit, de aki volt már igazán kész, az tudja, hogy 1 jókor kimondott szónak milyen ereje van: "két rendor megy a sivatagban. bicikli" vagy hogy szívás közben, amikor haverom tovább adta, megjegyezte: "vicces cigi". és a legjobb szám (foleg ha akkor hallod eloször amikor be vagy tépve, és én ebben a szerencsés helyzetben voltam): raven maize - the real life, de ilyen még: the ones - flawless. na puszi mindenkinek, aki zöldben látja a világot és aki nem
azzio