Ezúton szeretném elmesélni legutóbbi meszkálásom történetét abban a reményben, hogy felteszed az oldaladra, hátha mások is tanulhatnak belole. (hát tessék ime, cenzurázatlanul - a szerk. :)
Egy napfényes januári délután beharaptam egy kisebb adag meszkalint, gondoltam majd meglátjuk… (lassan egy éve nem meszkáztam)
A történet ott kezdodött hogy kikísértem egy barátomat a déli pályaudvarra.Mikor elindultunk már másfél órája bennem volt a meszka és nem éreztem különösebb hatást,azt leszámítva hogy a szemben lévo panelház,toronyháznak tunt és a szürke fotel pedig neon zöldnek.
A barátommal, nevezzük x-nek (aki teljesen tiszta volt) elindultunk a trolihoz. Már odafele a hátam mögött közeledo villamost nem vettem észre, aminek az lett a következménye hogy majdnem megtanultam alulról szagolni bizonyos zöld növényeket, de szerencsére x barátom megoldotta a pillanatnyi problémát.
Miután kiértünk a megállóba és az a bizonyos troli is megérkezett rájöttem hogy gyakorlatilag én teljesen készen vagyok. Ebben a szent tudatban felszálltunk rá és helyet foglaltunk hátul. Miközben utaztunk olyan érzésem volt, hogy a troli igazából nem is megy, csak mögé vetítik a filmet és hogy én egy teljesen más városban vagyok, úgyhogy nem is igazán értettem hogy minek megyek én és hova...? Az erzsébet hídnál szálltunk át a villamosra, nos onnan volt igazán érdekes az utazás. A villamoson miután x barátom hülyeségeitol teljesen kikészültem a röhögéstol, észrevettem egy cicababát aki vészjóslóan felém közeledett. A szája olyan volt mint egy pióca ami így rátapad a…
Teljesen úgy nézett ki mint az alkonyattól pirkadatig címu filmben az a vámpír amelyiknek két rövid szarv áll ki a fejébol. Ennek a nonek pont elottem nott ki az a szarva. Ezután én úgy megijedtem hogy ugrottam egy kurva nagyot. Késobb megérkeztünk a moszkva térre.
Leszálltunk a villamosról és akkor már úgy éreztem hogy órák óta utazunk, több ezer gondolattal a fejemben. Ott ismét majdnem elütött a forduló villamos, ami olyan éles hangok kíséretében érkezett hogy szinte éreztem ahogy széthasad az agyam. Közben megállapítottam hogy fogalmam sincs hány kilógramm lehetek és ehhez képest nekem hogy kellene mozognom…úgy éreztem hogy úgy mozgok mint egy osmajom vagy mintha felül emelkedtem volna a gravitáció törvényein.
Ezután meggyoztem x-et hogy a délibe jó lesz gyalog is…
A következo említésre méltó esemény az volt, hogy sétáltunk a haverrel egy gyalogos lejárón amikor észrevettük, jön mögöttünk egy autó veszett gyorsan ami épp hogy elfér azon az úton, mi meg ott mentünk a közepén. Szerencsére nem esett bajunk.
Beértünk a Déli.pu-ra 5 percel a vonat elött.
X felszállt, vonat el… És én akkor jöttem rá arra hogy itt vagyok valahol a nagy büdös semmiben és haza kellene mennem.. Mivel megszuntem tájékozódni így elindultam gyalog valamerre és elértem a Matáv székházhoz.
Ahol is átmentem a túloldalra kínosan figyelve a villamosra…
Ki tudja mennyi séta után egy nagy lépcso tövében találtam magam .Felmentem ,pont a Budavári labirintusnál lukadtam ki.
Elindultam a várba , miközben arab terroristákra lettem figyelmes akik éppen egy túrista buszból szállnak ki…
Ezen egy kicsit meglepodtem de gondoltam ok is megérdemlik a nyaralást!
Az ásatások mellett haladtam befelé miközben nagyon magasröptu társalgást folytattam magammal.
És teljesen lenyugözött az a gyönyöru ásatás mellettem.
De nem értettem hogy a szembejövo matuzsálemi korú mamika, hogy szökött meg onnan…de továbbgondolva rájöttem hogy kiásták a régészek és szabadon engedték szegényt hagy szárnyaljon mint a madár…
Az érzékeim kezdtek teljesen megváltozni és fogalmam sem volt arról hogy én ki vagyok és mit csinálok itt a földön…ha ez itt egyáltalán a föld!?
És ekkor felnéztem…mert úgy éreztem valami figyel! Fölöttem a kapu tetején volt egy nagyon nagy vasmadár ami a tollát rendezgette… Érdekes érzés volt megfigyelni egy nagy kovácsolt vasmadarat ahogy tollászkodik!
Felfedeztem a tér görbületeit , mintha a térhaló itt-ott kilógna a textúrábol és fehéren villágitana mint a Counter strike-ban rossz videocard-al.
Közben semmi sem volt egyértelmu, kezdtek a dolgok egyre nagyobbak lenni és egyre kisebbek…
Az árnyak pedig egy helyre koncentrálódtak. Egy csodás szökokút részletekbe meno tanulmányozása után elindultam ki a macskaköves részhez a vár elé, amelyek néha hullámoztak és tekeregtek. Bp onnan fentrol nagyon kísértetiesen nézett ki, mint ha frissen lett volna szonyegbombázva.
Ekkor ráébredtem hogy némileg alul vagyok öltözve…
Egy atlétatrikó rajta egy bodzseki kigombolva.
Áhhh hogy az a , J nehezemre esik az irás, eltoltam egy dzsoját .Nem baj folytatom.
Szal elinultam lefelé a macska köves úton ahol a kövek között a repedések szakadékoknak kezdtek tünni.
És a kövek hegyeknek.
Elkezdett aggasztani az hogy nem mindig követem a lejtot hanem neha egyenesen megyek tovább.
Ioközben utolértem két amerikai turistát akik megszolitottak es valamit magyaráztak és a fényképezogépüket nyújtogatták felém.
Közöltem veluk valami halandzsát röhögve haladtam tovább.
Ekkor megint csak a macska kövek keltettek fel a figyelmem mik finoman de nagyon szépen csobogtak.
Ekkor elértem egy olyan pontra ahol kezdtem megkérdojelezni a létezésem és minden mást.
Úgy éreztem mintha a testem anyaga valami rugalmas gumivá változott volna és csak pattogok lefelé a lejton.
Figyelmes lettem egy a falba vezeto lépcsore amin fel is mentem.A rács fel volt torve és mögötte bent a sötétben egy hosszú folyosó volt, ahová be is mentem úgy 5-10 vagy ki tudja hány métert és kezdtem úgy érezni mintha a falak élnének es magukba akarnának szippantani .
De szerencsére hamarabb befostam és kiszaladtam.
Leértem a lejtön az alagút tövébe ahol átkelltem a körforgalmon az étem kockáztatásával .Felmentem a hidra
Ami nagyon vékonynak és szokatlanul instabilnak tünt.
Megintcsak úgy éreztem fel kell néznem és megláttam egy hatalmas ko oroszlánt ahogy a szeme sarkábol engem figyel.Ugy megijedtem hogy a híd közepéig futottam.Ahol megalltam és megláttam a dunát lent ami neonzöld volt és és állt egyhelyben.A híd pedig mintha siklott volna fölötte…nagyon fly érzés volt, elindultam hát tov.Ekkor ugy éreztem hogy minden lépésemnél a híd rezeg és majd szét esik.Inkab lassan mentem mert para volt hogy a híd leszkad.
Átértem..huhh megint villamos.
Hossszú leirhatatlan agyalások után egyszer csak a Nagyvásár csarnok és a Váci utca elején találtam magam ahol rákanyarodtam a és eilindultam befelé.
Rengeteg ember volt és mintha egy kacsát láttam volna elfutni mellettem…
Rengeteg ember és mindenki csak az én vigyorgó pofámba bámult,akkor ott úgy éreztem én vagyok a legelveszettebb ember a világon és valahova el kellene bújni.De tudtam hogy az csak a Bázison lehet és az reménytelenül messze van még.
És ekkor értem ki a Váci utca végére a térre,aminek lenyugözött a mérete… Gondoltam lemegyek a metróhoz mert talán hamarabb visszaérek.
De mikor a mozgólépcsöt megláttam…rájöttem kizárt hogy én arra vagy a bádogvakondra felüljek arrol nem is beszélve hogy megint úgy éreztem ha lemegyek elnyelnek a falak…
Reményvesztve hogy talán soha nem érek haza , mégis elindultam mert nem tudtam volna tovább állni 1helyben.
A Deákrol elindultam a bazilika irányába.
Ekkorra már kezdtem úgy érezni hogy a derékszög már nem derékszögu és a görbe nem görbe többe és rájöttem hogy az egyenesek a végtelenben találkoznak.
Átkeltem a 4 sávos úton mikor észrevettem hogy szembejön egy face rövidgatyában és trikóban futva…
Haladtam hát tova a nyugati iranyaban , az utca ugy tunt mint ami végtelen és én csak megyek és megyek és megyek…
Akkor indult be a para hogy megyek be a sok népbe és bármikor szembejöhet egy rendör,ekkor elkezdtem elképzelni hogy jön a rendör és én olyan hülyén fogok viselkedni , hogy tutiu bevisz és én bent a zárkában azon fogok gondolkozni hogy ezt csak halucinálom vagy tényleg bent vagyok…De mikor ezen paráztam jött a sugallat hogy
Le kell állnom különben szétesek…Para stopp. Meg is nyugottam egész addig meg egy kedves nénike ki nem nyult látszolag a kirakatbol de rajöttem hogy csak az uveget törölgette.
Okés gondoltam ez a munkája… röhögtem és mentem tovább.De rájöttem hogy tényleg ez a munkája!
Ekkor valami szörnyu történt…
Megláttam a Bazilikát!!!
Álltam a tövében és arra gondoltam hogy ezt ember nem épithette mert ezt minimum ufók épitettek mint a piramisokat…
Valami nagyon osi csodálattal néztem fel rá…
Ugy nézett ki mint egy hatalmas hegy és megértettem hogy én az univerzum milyen kicsiny kis pontja vagyok.
Rájöttem hogy a falai nem igazan felfelé mennek hanem inkab mintha több irányba is dölnének egyszerre…
Ekkor ugy éreztem mennem kell ettöl a szörnyuségtöl mielött a falai be nem szivnak engem…
Ekkor egy kutyát hallottam vonyitani kétségbeesetten.
Megálltam kerestem a kutyát de nem láttam sehol sot azt sem tudtam megálapitani hogy milyen iránybol jön a zaj…
És csodatörtént,a 14 éjszakai buszt láttam megállni…
De csak most jöttem rá hogy nem is arra jár és foleg nem koraeste.
Feltünt a nyugati ,az nem mertem lemenni az aluljáróba
Mert tudtam sok a rendor és az én fejem a szembejövök
Tekintetéböl itélve elég gáz. Átkeltem hát fent.
De nem zökkeno mentesen hanem villamostol félve.A közeledö villamos úgy tunt mintha nagy fogakat hordana az elejen…De azután felfedeztem villamosos vonásait.És megnyugodtam.
Ekkor megint csak ráeszméltem arra hogy nem tudom mennyi ido telt el és hogy én hol is vagyok ahoz képest ahová én menni szeretnék.
Mintha egy nagy tengerbe kerültem volna ahol nincs jelentosége se az idonek se az anyagnak.
Tudom ez nehezen emélsztheto de szamomra tök egyértelmu volt hogy az anyag nem is létezik se az ido hanem csak egy nagy ur az egész és mi csak hisszük hogy létezünk…Pedig nem is létezek…
Ekkor befordultam a sarkon és ezt hallottam (Jó estét kivánok ,kérem igazolja magát…)Nem akartam hinni a fülemnek !!!
Felnéztem és két készenléti rendör volt… Na most abban a helyzetben az ember nem hisz a szemének!!!
A legnagyobb parám teljesült!!! Bemeszkázva , teljesen hulla készen ki tudja hány nap gyaloglás után(legalábbis annyinak tünt), rendorök…
Miközben vettem elo a papirjaim az jutott eszembe hogy nekik az a szakmájuk mint nekem a hobim , hogy készen legyenek J…hehe és elkezdtem piszkosul röhögni magamban…Vártam hogy mikor mondják mennyek velük.
De helyette azt mondták: További jó utat és leléptek…
Ahh úgy éreztem túléltem a csatát és még bajom sem esett…Kezdtem sebezhetetlennek érezni magam…Mivel már rájöttem hogy semmi sem igaz abbol ami történik és nincs is se teste se más amim sérülhetne…Így para off és mentem tovább…
Lehel tér: Villamos… megnéztem közelröl…már nem is volt olyan félelmetes sot azt is érezni véltem hogy él.
Igy hát megsimogattam és elindultam gyalog tov…
Mert úgy gondoltam hogy a világ eme remekre szabott csodáját jobb békénhagyni.
Telefon,hmm van telefonom??? El is felejtettem.
Felvettem hát.Egy lány volt.Nevezzük Y-nak .
Y érdeklodött merre vagyok. Én erre közöltem vele hogy nagyon örülök hogy hivott mert mar kezdtem a sok magamban beszélgetéstöl becsavarodni és hogy már azt hittem örökre megnémulok…
Újra meglepett valami.
Méghozzá az hogy úgy érzékeltem a világot mintha az menne és nem én…
Miközben ezen filoztam rájöttem hogy ott állok a ház elött.Felmentem a lépcsön és becsöngettem .
Mikor beléptem az ajtón ugy éreztem mintha valami szupermaraton lenne a hátam mögött és a jelen lévo haverokon az öregedés jeleit láttam…
Közöltem velük hogy szabájszeruen hosnek érzem magam hogy ezt túléltem!!!
Komolyan örömmámorban úsztam és büszke voltam magamra.
És jött az amit egyszeruen azóta sem értek talan avval magyarázható hogy én egy külön univerzumban jártam ahol más az ido és a tér fogalma.Szal közölték velem hogy csak nem egészen 2 és fél óra telt el mióta elmentem…
Hihetetlennek tünt hogy ennyi minden történt ,ennyi ido alatt…És akkor jöttem rá hogy az a meszka mit betoltam az arcba kb fél korongnyi hatóanyagot tartalmazott… J
Én arra jöttem rá hogy aki csak egy kicsit is hajlamos a parára az soha ne tépjen egyedül meszkát,vagy ha igen akkor ne menjen ilyen grandiózus sétára egy 2 millios nagyvárosban egyedul J
Annak amit tapasztaltam láttam és éreztem csak ugy az 1% sikerült leirnom…
Tripp volt a javábol!!!!!
BY CANNABIS
UI: Aznap este még be is rúgtam…
Másnap több zúzódást és karcolást talaltam a
testem különbözo pontjain.
